“Tudod mit? Inkább hallgass jazzt!”

Péntek. Állok a villamoson, kezemben újság. Semmi különös, csak egy Forbes. Bámulok kifele az ablakon, miközben egy csomó ember próbálja magát beerőszakolni a kocsiba. Furcsa illatokat érzek. Hirtelen megcsörren a telefon. A húgom az, aki a héten már hatodszorra figyelmeztet, hogy ugye nem felejtek el szavazni. Persze, hogy nem. Három megálló után leszállok és bemegyek a boltba, ahol a kasszánál egy párocska arról beszél, hogy ha nem lesz változás, akkor nekik menniük kell, de mindegy is, mert úgysem lesz változás. Úgy igazán. Felszállok a hévre, ahol egy idős néni kérdezgeti a mellette ülő ismerősét, hogy megy-e választani, mert ő megy, és arra szavaz, akit a lánya mondott, mert ő igazán senkit sem ismer, de ha jönnek az idegenek, akik mindent el akarnak majd venni, akkor semmije sem marad, mert az idegenek majd jól megölik, a lányát pedig megerőszakolják…bár jó lenne már neki egy férfi,..az majd megvédené. Egyébként meg a Pista felesége is egyedül maradt, aztán mi lett vele. Na azt nem tudja, de biztosan rossz neki egyedül ott kint németbe. Ott is sok külföldi van. Ilyen hülyeséget. Ötvenévesen kiköltözni. Mindegy is. Ő azt csinál, amit a lánya mond, mert a főnöke szerint, a lánya főnöke szerint rendnek kell maradni és csak akkor marad rend, ha marad minden ahogy van. Leszállok a hévről. Otthon lepakolom a táskám és kipakolok a szatyorból, majd bepakolok a hűtőbe. Nagyon egyszerű. Semmi fakszni. Bekapcsolom a laptopot, mert még dolgoznom kell egy kicsit. A facebookon rám szól egy ismerősöm, hogy tényleg menjek el szavazni, nem szabad otthon maradni. Nem értem. Miért gondolják, hogy nem megyek. Mindig megyek. Laptop ki, tévé be.  Tévé ki.

Szombat dél. Reggel óta írok. Ablak ki, bár nincs túl jó idő. Finom illatok. Valaki rántott húst süt. Tömény, de finom.  Éhes vagyok, ezért kimegyek a konyhába. A kezemben sós mogyoró és egy körte, mert a sós után egy kis édes kell. Majd este iszom egy pohár rozét. Mert az is kell. Megszólal a telefon, abban anyám, aki érdeklődik, hogy nálam van-e minden papír, az átjelentkezősdi, mert anélkül nem mehetek. Nálam van. Beszélgetünk még egy kicsit.

Vasárnap. Rádió be, hagyma leves fő, cikk befejezve. Hagyma leves kész, indulás szavazni. 2 órás sorban állás, tömeg, nagyobb tömeg. Türelem. Sok türelem. Még nagyobb tömeg. Beszélgető tömeg. Hazafelé a buszon sok mosolygó ember. Talán, mert csodás idő van. Talán csak azért.  Este laptop ki, tévé be. Úgy marad.

Hétfő. A héven megcsörren a telefon. Egy régi barát kérdezi, hogy mi a helyzet nálunk. Elmondom. “Tudod mit? Inkább hallgass jazzt!” Megint egy új nap.